2013. július 31., szerda

Fekete borsos házi "sajt"



Imádok "alap" dolgokat előállítani, szeretek az élő "anyagokkal" alkotni, mint pl. a tej.
A blogon is van már néhány bejegyzés, a sajtok közül...

Hatalmas vágyat érzek, a további sajtok készítéséhez, mert óriási lehetőségeket rejtenek, 
DE nem akaródzik oltót vennem....Mindig előjön egy kép és nem "tudok" ezen továbblépni.... 
Veszek oltóval készült sajtot, mert az már másról is szól, de magam nem készítek vele.




Ez a sajt "recept" már  sokszor szembe jött velem, de halogattam, mert nem értettem miért kell bele ennyi minden....évekkel ezelőtt Erdélyiek meséltek róla, elraktároztam magamban, majd tovább mentem. Hónapokkal ezelőtt Hajni készítette el, Ő is áradozott, és mert "ismerem" Őt, gondoltam, 
na egyszer kipróbálom, majd megint feledésbe került.
2 hete a Fb-n láttam egy bejegyzésben...
Hát nekifogtam.
Tudni kell, hogy van aki tesz bele tojást, van aki nem, én mindkét variációt kipróbáltam, 
s bár Hajni tett bele, mindkét esetben az Ő bejegyzéséből indultam ki.
Ízben nem jobb az egyik a másiknál, csak állagában kicsit más. Az ízét a fűszerek és a só határozzák meg.
Bolti tejből készítettem, mert azt tudom, hogy házi tejből mindent lehet, de Sokan nem jutnak házi tejhez,
 így nagyobb kihívást láttam a dobozos tejben....
A 21 napos lejáratú (nem tartós) tejet használtam hozzá, a s... saját márkáját.
A túró is bolti (szerintem ehhez nagyon megfelel) szintén a s... saját márkás 500 g-ost választottam.
(A s..., nincs semmilyen üzleti kapcsolatom, csupán közel van egy boltjuk az otthonomhoz, 
így ha valami kell, hát oda megyek.)

Elsőként a tojás nélküli változatot mutatom, amit szikkadás után egy sófürdőben érleltem még egy napot.
Natúr és fekete borsos változatban készítettem.




Fekete borsos házi "sajt"

Hozzávalók
1 liter 2,8 %-os tej
500 g túró
60 g teavaj
1 mk szódabikarbóna
1 tk tengerisó

A tejet a lábasba öntöttem, a túrót is (a tejbe) és összekevertem.
Felforraltam, majd elzártam a tüzet és 20 percet így hagytam 
(eddigi sajtkészítési tapasztalataimból indultam ki). 




Így volt ideje a "fehérjének" teljesen kicsapódni,  -a savó színéből következtethetünk rá-  szép sárgás, "átlátszó" savó maradt a leöntés után. Mert következő lépésként a sűrű szövésű szűrön szétválasztottam őket (leszűrtem).

A sajttöretet egy másik tiszta lábosba tettem (jobb ha nem tapadósat választunk). 
(A savót kihűtöttem és megittuk.) 
Hozzáadtam a vajat, a sót és a szódabikarbónát. 
Közepes hőfokon, állandó kevergetés mellett, picivel több mint 10 percig főztem. 
Ekkor már nyúlóssá vált, egyben volt a massza.
Kettéosztottam, az egyik felébe belekevertem a szemes borsot és az őrlőt is megtekertem néhányszor.
Kicsi tálakba kanalaztam és a kanállal lenyomkodtam, tömörítettem.
Amikor kihűlt, kiborítottam és a konyhapulton hagytam megszikkadni (24 fok), kb. 3 órán át, 
közben megfordítottam.
Szikkadás után 1 nagy evőkanál sóból és annyi vízből ami ellepi a sajtot, sófürdőt készítettem és a borsos sajtot 24 órán át érleltem benne. Utána újra 2-3 óra alatt leszárítottam.


 


Határozottan markánsabb, sósabb íze lett, de sófürdő nélkül is megfelelő volt.
(A natúrt nem tettem sófürdőbe.)








2013. július 30., kedd

Beijinho(Bezsito) "csókocska" kókuszos édesség



A napokban a Fb. "felhívtam" a figyelmet, az otthon elkészíthető sűrített tejre.
Nem tartalmaz csak annyi cukrot, amennyit szeretnénk, és olyan cukrot teszünk bele, amilyet szeretnénk.
Igaz szükséges hozzá vásárolnunk tejport, de percek alatt elkészíthető.
A sűrített tejet nagyon sokféleképpen feltudjuk használni, sok finomságnak az alapját képezheti. 
Sok esetben, csak a hatalmas cukortartalma (és más adalékanyag) tart vissza a fogyasztásától,
legalább is engem ezek tartottak vissza.


 


Egy kedves Hölgy, Ildi, hagyott nekem egy üzenetet, a következőt:

"Egy brazil kolléganőmtől tanultam egy pofon egyszerű és nagyon finom édességet, aminek alapja a sűrített tej. Fonetikusan írva a neve: "Bezsito", ami csókocskát jelent magyarul:
A sűrített tejet egy lábosban lassan hevítve kevergetjük, beleszórunk egy kisebb zacskó kókuszreszeléket. Amikor már elválik a lábos falától, elzárjuk a lángot. Picit hűlni hagyjuk. Még melegen kis golyókat formázunk belőle, kókuszba forgatjuk és egy szem szegfűszeget szúrunk a tetejére.
Sokkal finomabb, mint a raffaello. Másba is forgathatjuk, így színes kavalkád is lehet.
Ildi"


 


Bezsito 

Hozzávalók
100 g + 30 g kókuszreszelék
21 db szegfűszeg

A sűrített tejet lábasba raktam és elkezdtem melegíteni, beleöntöttem a 100 g kókuszreszeléket és folyamatosan kevergetve hagytam hogy összeálljon.
Hagytam kicsit hűlni, majd golyókat formáztunk belőle. Egy tányérba kókuszreszeléket öntöttem és megforgattuk a golyóbisokat benne. Papírkapszliba ültettük és egy-egy szegfűszeget nyomtunk a tetejébe.
Hagytam teljesen kihűlni, majd kicsi fémdobozba raktam és betettem a hűtőbe.
(21 db-ra osztottam)





Megjegyzés:
A kókuszreszelék egy szálasabb fajta. 
Amikor kókuszreszeléket vásárolok, mindig alaposan megvizsgálom a milyenségét: inkább szálasabbat választok, mert feltételezem, hogy jobban benne maradtak értékes hatóanyagai.
A lejárati idejét is megnézem, de csak azért hogy visszaszámoljak, minél távolabbi,
annál frissebb a reszelék (ha már túl közeli, akkor nem veszem meg).
Érdemes olyan helyen vásárolni, ahol nagyobb a fogyasztás, nem áll ott hónapokig az üzlet polcán.
Bár most, hogy mindezen elgondolkodtam és leírtam, szerintem ebben is csak a szívem szava számít,
mérlegelgetek, de a megérzésre hallgatok....


...a Fiam fotója...


Amikor készen lett a bezsito, feljöttem és elkezdtem keresgélni a neten, találok-e róla valamit.
Bár nem tudok portugálul, de a "csók"ból indultam ki :) Pillanatokon belül megtaláltam:




 Kedves  Ildi!
Nagyon szépen köszönöm!
Nélküled sosem készítettem volna el ezt a "falatnyi" finomságot, amely kókusz kedvelő lévén,
azonnal levett a lábamról.
A kedvencem, jó pár óra elteltével, amikor hideg és már összeért.
Egy korty tömény kávé mellé, egy "csókocska", igazi kulináris élvezet.

Nem feledlek :) a Fény kísérjen utadon <3


...Fiam fotója...



2013. július 29., hétfő

Áfonyás ivójoghurt (házilag)



Több oka is lehet, hogy kicsit hígabbra sikerült a (napi)joghurtunk :) 
A legvalószínűbb, hogy terveztem ivójoghurtot a blogra írni, és még nem volt a fejembe véglegesen meg, hogyan csináljam. Azaz mivel hígítsam fel, hogy folyékony legyen. 
Szoktam házi szörppel, gyümölcsöntettel, házi kókusztejjel, vagy tejjel, vízzel. 
Hát így megoldódott :)


 


A piacon vettem áfonyát, a hűtőben pedig volt egy ajándékba kapott és már felbontott áfonyadzsem. 




Áfonyás ivójoghurt


 


Hozzávalók
100 g házi áfonyadzsem (ami tartósítószer nélkül és kevés cukorral készült)
pár szem friss áfonya
+
tálaláshoz jégkocka

Roppant bonyolult az elkészítése :)
Mindent egy nagy kancsóba adagoltam és összekevertem.




* Amennyiben nem játszik közre a "szerencse" és nem lesz "ihatóan híg" a joghurt, akkor a fent felsoroltak közül tudunk választani és ~fele-fele arányban adagoljuk a joghurttal. Értelemszerűen, ha szörppel hígítjuk akkor kevesebb a szörp és tegyünk még hozzá folyadékot, illetve akkor dzsemet nem teszek bele.
Van legalább még egy módja, hogy híg legyen a joghurtunk, ha  a joghurt készítési idővel játszunk.





Egészségünkre!




Üdvözlet "María"-nak



María, köszönöm a látogatást :)



2013. július 28., vasárnap

Kurkuma (Curcuma alismatifolia)




A Fiamtól kaptam.




Ez a kurkuma (Curcuma alismatifolia) nem azonos, a gyógynövény kurkumával (Curcuma longa).
Trópusi rizómás növény, amit más néven sziámi tulipánnak is neveznek.
Kambodzsában és Thaiföldön őshonos.
A meleg napos helyet szereti, nevelhetjük bent vagy kint, de a fagyoktól és az erős napsütéstől védeni kell.
Igényli a gyakori öntözést, de mint általában a rizómás növények a pangó vizet nem.
A virágzási idő után, az öntözés felfüggesztésével/ritkításával hagyni kell elszáradni a leveleket. 
3 hónapos pihenő következik, de a földet akkor sem szabad teljesen kiszárítani. 
Tavasszal újra kihajt, hogy újra virágba boruljon.




Az információt innen vettem.






2013. július 27., szombat

Szilvás fordított diós sütemény



Egy pillanatig sem akarom az őszt idézni  -bár nagyon szeretem-,  minden bizonnyal eljön majd az ideje, addig pedig élvezzük a nyarat.


 


Van még bőven tavalyi dió (héjában, töretlenül évekig eláll), korai fajta szilva pedig már kapható a piacon.
 Így, ennek a fordított finomságnak ők képezik a bástyáit.

A diós tészta kísérletezgetés eredménye. 
Vágytam egy könnyű  -szinte habos-  diót tartalmazó tésztára, ami passzol a nyárhoz. 
Többszöri próbálgatás után, úgy ítéltük meg akik kóstoltuk, hogy ez már az.

Igaz, ízben akkor is remek volt, amikor barackot raktam a tetejére, de túl könnyűre sikeredett, 
nehezen lehetett szépen tálalni, magyarán, "kanalazni" kellett.




Ízben akkor is rendben volt, amikor málnát raktam a tetejére, de attól a tésztától, 
meg lazábbat szerettem volna.




Így teljesen kihagytam a folyadékot, a liszt/dió mennyiségét lecsökkentettem, gyümölcsöt váltottam 
és megfordítottam a rétegek sorrendjét. :)


 


A teljes siker érdekében, már most megjegyzem, hogy egy sugallat hatására a diót sikerül teljesen liszt finomságúra őrölnöm. Nem finomliszt, hanem durvább, teljes kiőrlésű liszt finomságúra....
Ez fontos a tészta tökéletes állagának eléréséhez.




Szilvás fordított diós sütemény


 


Hozzávalók
4 db tojás
70 gr + 30 gr cukor
100 gr teavaj (olvasztott és visszahűtött, vagy puha vaj)
50 gr finomliszt (tönkölyt használtam, de ezért nem kell külön vásárolni)
50 gr finomra őrölt (öreg) dió
1/2 tk sütőpor (alnatura/dm)
+
700-800 gr zamatos szilva (annyi, ami egy sorban felezve kitölti a sütőedény alját)
2 ek étkezési keményítő
2 ek cukor
1 tk őrölt mézeskalács fűszerkeverék 

A kerek sütőtálba, sütőpapírt simítottam. A sütőt bekapcsoltam 175 fokra (légkeverés). 
A megtisztított szilvákat feleztem, rájuk szórtam a fűszereket, a cukrot és a keményítőt, összeráztam/kevertem, hogy mindenhol bevonja a száraz keverék. 
A sütőpapírral bélelt tál aljára a vágott felével felfelé belerakosgattam.
A tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat a 70 gr cukorral habosra kevertem 
(egészen addig amíg kivilágosodott), hozzáadtam a puha vajat tovább habosítottam.
A lisztet a dióval és a sütőporral együtt a (késes)aprítógépbe tettem (nem ilyen, de ez a típus), 
és teljesen finomra őröltem.*
A tojások fehérjét pici sóval elkezdtem verni, majd amikor már nem volt "folyékony", már habbá vált 
(de még nem tökéletes) akkor hozzáadtam a 30 gr cukrot és tökéletesen kemény habbá vertem.




A sárgás masszába beleforgattam a (fehérje)habot, majd nagyon óvatosan, 
hogy ne törjem teljesen össze, összeforgattam a diós-lisztes, diólisztes keverékkel. 
A fűszeres szilvarétegre simítottam.
Az előmelegedett sütőben, 25 percig sütöttem.


 


*A bevillanó gondolat ez volt, hogy a diót a liszttel együtt őröljem. A lisztnek köszönhetően, 
egészen finomra tudtam őrölni, anélkül, hogy a dió zsírja kicsapódott volna, illetve összetapadt volna.
 Laza szerkezetű egyveleget kaptam.









2013. július 26., péntek

Őszibarackos joghurt (házi)...



...rózsaszirmos mézzel :)


 


Napok óta nem jártam a "gép" közelében, csak  gondolatban "sokszor"...
Sütök, főzök, befőzök, alkotok, kísérletezgetek, fotózok, kertészkedem, ..., ...,  
de a mindennapos teendők és munka mellett, csak a luxust (pl. a blogírást) tudom elengedni....
Nem végleg, csak amikor nem fér bele a napi időbe :)
Ezt a gyümölcsös joghurtot,
reggelire készítettem a Fiamnak az első Napérlelte barackokból, amit a szépsége miatt fotóztam le.
S mert finom, és egyszerű elkészíteni, gondoltam megmutatom, hátha más is kedvet kap hozzá.
Annál is inkább, mert szeretnék emlékeztetni az itthon könnyen elkészíthető joghurtra. 
Egyszerű és bizony jóval olcsóbb, na meg nem szennyezzük vele a környezet, 
nem utolsósorban magunkat sem.


 


Már többször elnéztem a boltban, hogy milyen sok joghurtot vásárolnak. 
Persze nekem mindegy, vagy mégsem(?) 
Pl. egy ismerős idősebb házaspár, akik az egész heti mennyiséget vették meg maguknak, 
örömmel fogadták a "receptet". Igazán hálásak a sorsnak, hogy azóta maguk készítette friss joghurtot
 fogyaszthatnak (és ehhez még tehén vagy tehéntej sem kell). 
Másik alkalommal, láttam mennyi gyümölcsös joghurtot vásárolt egy Anyuka. 
Három gyermekkel volt (ugye szünidő). 
Egy karton joghurtot pakolt a bevásárlókocsiba. 
Számoltam: ha minden Gyermek csak egy joghurtot kap/nap, akkor az heti 35 doboz!!! 
és akkor a felnőttek nem ettek és a gyermekek is csak azt a falatnyit....
Azt nem számoltam ki hogy mennyibe kerül, nem az én dolgom, mint ahogy az sem, hogy ki mit vesz és csinál...csak gondolkodom. (Sőt nem is a joghurt gyártók ellen irányul a megjegyzésem.)
Mennyi szemét keletkezik (fölöslegesen), és ami ettől is fontosabb: ha mi készítjük a joghurtot, 
akkor biztos van benne valami, amitől több, mint a bolti, 
ez pedig a gondoskodó szeretet. 
Ha mi készítjük a gyümölcsjoghurtot, akkor biztosan friss, érett gyümölcsből, ízlésünknek, 
vagy a Gyermekek ízlésének megfelelően készül. 
És még valami, a gyermek nem csak egy "falatnyit" ehet, hanem amennyi jólesik...egy kamasz gyermek meglepően sok joghurtot képes megenni. 
Ha pedig szeretnénk, akkor a Gyermekkel együtt készítve, igazán jó móka. 
A legjobb pedig az, amikor, már a kamasz lep meg minket a saját alkotásával....




Az itthon készíthető joghurtról már írtam:

Arról, hogy milyen sokféleképpen tudom asztalra tenni, arról még nem.
Most nem az ízesítésre gondolok, hanem az állagára és az érettségére.
- Ha 1 liter tejet kevés (pl.3 ek) joghurttal oltok be, akkor hígabb lesz az eredmény.
- Ha 1 liter tejet egy egész kis pohár joghurttal oltok be, akkor sűrűbb.
- Ha görög típusú joghurttal oltom be, akkor még sűrűbb.
- Mást kapok, ha a tej zsírosabb házi, vagy teszek hozzá egy fél deci habtejszínt.
- Mást kapok, ha rövid ideig (4 óra) "érlelem".
- Mást kapok, ha "érlelem" egy éjszakát.
Folytassam....a lényeg, hogy a magam ízlésének megfelelően, 
azaz akár személyre szólóan tudom alakítani a milyenségét.
A minősége pedig magáért beszél.
Tehát, ha az első próbálkozás nem nyeri el a tetszésünket, akkor még ne adjuk fel, hanem kísérletezzünk tovább, amíg vidáman csettinthetünk az eredményt látva/ízlelve.

 

Őszibarackos joghurt

Hozzávalók
friss barack
házi joghurt (most hígabb fajta)
rózsaszirmos méz

A tiszta barack héját lehúztam és falatokra vágtam. 
Üvegbe rendeztem, rácsorgattam a mézet, felöntöttem a hideg joghurttal. 
A tetejét 1 kiskanál mézzel és friss rózsaszirommal díszítettem.


 


 Örömmel veszem, ha megosztjátok a joghurt készítéssel kapcsolatos saját tapasztalatokat,
 mindannyiunk gyarapodására.
Köszönöm.






 


2013. július 23., kedd

Tejkaramellás zabpelyhes keksz



Budapesten jártunk egy "otthonos" áruházban, ahol étterem is van. 
A Fiam szereti a náluk kapható ...húsgolyót, így általában nem hagyja ki. 
Magam édesség mellett döntöttem, egy kávé kíséretében. 
Karamellás kekszet választottam, bár lehet, hogy nem ez a neve. 




Kíváncsi voltam nagyon, mert már kb. 2 hete terveztem készíteni egy ilyen kekszet, 
de nem jutottam tejkaramellához, magam meg nem akartam azt is készíteni.
Jó volt, bár természetesen ettem már jobbat is...de nem akarom összehasonlítani a "házit meg a boltit", tisztában voltam vele hol vagyok, nem is volt vele semmi bajom az édességén kívül. 
Rettentően édes az én ízlelésemnek, de ez sem baj, hisz tudom, hogy a közízlésnek ez így felel meg.
Az áruház élelmiszerboltjában viszont kaptunk tejkaramellát, így már semmi sem állíthatott meg,
 hogy elkészítsem az én változatom.
A zabos egyéniségeket variáltam, mert az a zabos kekszünk (szerintem) nagyon jól sikerült.




Tejkaramellás zabpelyhes keksz

125 g olvasztott vaj
125 g apró zabpehely
100 g finomliszt (tönkölylisztet választottam, de jó a búzaliszt is)
1/2 mokkáskanál szódabikarbóna (tényleg kevés!)
pici só
1 ek méz
70 g tejkaramella
1 db tojás

A vajat megolvasztottam, majd hagytam, hogy langyosra hűljön.
A zabpelyhet, a lisztet, a szódabikarbónát, a sót összekevertem egy tálban.
A tejkaramellát egészen apró darabokra vágtam (1 db-ot pontosan 32 darabba) és összekevertem a száraz anyagokkal, majd az egész közepébe mélyedést nyomtam.
Ebbe a mélyedésbe öntöttem a langyos vajat, belecsorgattam a mézet és belecsúsztattam a tojást.
Az egészet gyors mozdulatokkal összekevertem.
Betettem a hűtőbe, 1 óra alatt megdermedt a massza.
A sütő forró volt (közben sült a kenyér, így a hőfokot csak visszavettem 175 fokra/légkeverés).

Előkészítettem két tepsit, sütőpapírt tettem rá.
A tésztából golyókat formáltam, szétlapítottam a két tenyere között és a tepsire sorakoztattam.
21 db lett belőle.
A 180 fokban, 7 perc alatt sültek meg. 


 


Megjegyzés
1 ) A sütési idővel lehet játszani, attól függ hogyan szeretjük a kekszeket:
- ha legyen a széle ropogós, közepe puha, akkor ez a sütési idő megfelelő
- ha a kekszet teljesen ropogósan szeretjük, akkor ezentúl még száríthatjuk kicsit...
Tárolás: - ha azt szeretnénk, hogy teljesen megpuhuljon, akkor az első variációt zárjuk dobozba.
- ha azt szeretnénk, hogy teljesen ropogós maradjon, akkor a második variációt zárjuk dobozba, amennyiben a lakásunk levegője párás, 
- ha a levegő száraz, akkor doboz nélkül kosárkában szabadon hagyva sem puhul meg,
igaz elképzelhető, hogy így előbb elillan....
2) Amennyiben nincs apró zabpelyhem, akkor az egészt összetöröm kissé, a mozsárban.
3 ) Nekem még így is túl édes volt (már elviselhető :)
így legközelebb csak 5 dkg tejkaramellát teszek bele.






 


2013. július 20., szombat

Kovászos uborka meggyfaággal-levéllel



Egy évvel ezelőtt amikor megírtam a Kovászos uborka krumplival érlelve bejegyzést,
Anikó, "Zsanuária Asszony" az első hozzászólások között felhívta a figyelmem a meggyfaágra-levélre.
Íme, ide másolom:
"Én meg meggyfaággal /levéllel együtt/ kovászolom, isteni finom lesz attól is és nincs az a szétmálló kenyér rajta:-)))Egy leveles ágacskát és kaprot, meg sok fokhagymagerezdet teszek alulra és egy ágat meg felülre, 3-4 nap után tökéletes kovászos uborka van, isteni lével:-))))"


 


Akkor elterveztem, hogy bizony elkészítem így is, majd tavaly nem került rá sor.
Most viszont ezzel nyitottam a kovászos uborka szezonját :)
Közben persze másoktól is érdeklődtem, mennyire ismert ez a módszer.
Hát igen meglepődtem, mert ismert. 
Több megyében élő Barátomhoz is eljuttattam a kérdést és 5-ből ketten ismerték. 
Az emlékeim között kutakodva, tudom, hogy Édesanyám konyhájában is megtalálható volt 
a meggyfalevél az uborkával összefüggésben, de az, nem a kovászos uborka volt.
Egy szó, mint száz, elkészítettem és bizony megosztásra tökéletesen megfelelőnek találtam.
A meggyfa ágától/levelétől nem csak "kovászolódott"  az uborkánk,
hanem a meggyfa ága ízben is hozzátett: mélyebben, megbújik benne a meggy íze/aromája.
Igazi kulináris csemege.




Kovászos uborka meggyfaággal-levéllel

Hozzávalók
5 literes üvegben készítettem, a Fiam segítségével

 2,5 kg uborka (vagy kevéssel több)
1 fej fokhagyma
1 nagy csokor kapor*
3 ág (kb. 20 cm hosszúságú) meggyfaág levéllel együtt
2,5 liter meleg víz
2,5 evőkanál só (púposan)


 


Az uborkát egy zöldségmosó szivaccsal ( egy durvább bevonatút használok erre a feladatra ) 
megmostam és a végén leöblítettem folyóvíz alatt.
A végét  -ahol kapaszkodott a szárhoz-  levágtam, kb. olyan 1/2 cm-t.
A végüket erről is - arról is bevágtuk keresztirányban.
Az 5 literes üveg aljára raktam a megmosott kapor felét és a fele meggyfaágat levéllel együtt. 
Állítva sorba beraktuk az uborkákat, közé betűztünk a kapor vastag szárából 
és a fokhagymát is oda dugdostuk.
Tetejére a maradék kaprot és a maradék meggyfaágat levéllel együtt.
A sót összekevertem a meleg vízzel és az uborkára öntöttem. Kiraktam a délutáni Napra. 
Tudom, hogy az éréshez melegre és nem a Fényre van szükség, de nekem a Fény legalább olyan fontos!
 Szerda délután történt mindez, és tegnap este már "érett" volt az uborka.
Az éjszakát még kint töltötte, így ma reggelre lehűlt.
Ami marad belőle, azt átrakom egy lezárható dobozba, felöntöm lével és a hűtőben tárolom.




Megjegyzés
- A kovászos uborkához  -tapasztalatom szerint-  a "beérett" kapor  -ernyőstől együtt- 
sokkal finomabb, már "többet tud" , mint haragoszöld zsenge társai.
- 1 liter vízhez 1 ek sót teszünk, ez egyfajta alapszabály, ettől fölfelé ellehet, lefelé nem tanácsos eltérni.
- Amennyiben meleg vízzel indítunk, időt nyerünk :)
- Nem szoktam éjszakára bevinni az uborkát (hogy ne hűljön le), ahol hagyta a Nap este,
ott találja reggel, azaz olyan helyre szoktam tenni, ahol reggeltől-estig éri a Nap sugara.
- Az uborka melegtől függően 2-3-4 nap alatt érik be, 2 nap elteltével már lehet kóstolni, 
de kóstolás nélkül is látszik a színén.
- A meggyfát először sajnáltam, hogy lemetszek az ágacskájából, de a fa engedélyével ezt olyan helyről tettem, ahol nem feltűnő, esetleg csinosításra "szorul".


 Csodálatos a természet, hisz annyi mindent tud :)
A krumplival vagy meggyfaággal-levéllel készülő "kovászolás" miatt, nem kell lemondani a
 gluténérzékenyeknek sem, a "kovászos uborka" élvezetéről.







2013. július 18., csütörtök

Rostos baracklé tarósítószer nélkül



Nem akartam feljegyezni, mert alig tér el az eltevése a lekvártól, 
de az elmúlt napokban többen is megkerestek a kérdéssel.



 
A Fiam határozott óhajára, igen sokat készítettem az idén. 
Amennyiben a barackot a legtermészetesebben szeretnénk "ízlelni" miután leérett a fáról, 
akkor ezt a natúr rostos baracklé formájában tehetjük meg. Így teljesen érthető volt a vágya.
Az utolsó barackokat, az Ő segítségével így tettem el. 


 


Minimális különbség van csupán, hogy lekvár lesz belőle vagy ívólé....
Készítettem először 5% cukor hozzáadásával, de később még ennyit sem tettem bele.
A kevés cukor picit jobban kiemeli a barack zamatát, picit elnyomja a "savasságát", 
de úgy döntöttünk ennyi sem kell. 
Amikor fogyasztjuk és netán édesebbre vágynánk, akkor akár mézzel is édesíthetjük...
Bontottunk már fel az eltettből, többféle hígításban kóstoltuk. 
Kóstoltuk duplájára, triplájára, sőt még jobban hígítva, mindenhogy jó :)

Bármit is teszünk el, hogy ízlik-e vagy sem, az nagyban múlik a gyümölcs (vagy zöldség) milyenségén:
 érettség, lédússág, ízvilág. Amennyiben keserű barackot zárunk üvegbe, akkor keserűt fogunk onnan "kivenni", amennyiben zamatos, édes, számunkra tökéletes ízvilágú gyümölcsöt teszünk el, akkor azt fogjuk kivenni. Tehát, hogy az általam eltett barack "hű, ez nagyon finom" az elsősorban a barack tökéletes ízvilágának köszönhető. Csak annyit tehettem hozzá, hogy nem tettem hozzá semmit, csak megpróbáltam minél természetesebben megőrizni, ha már így kaptuk az "Égiektől". Az idén bőségesen kaptunk (köszönjük),
 nem vittel el a március tél, nem vitte el a fagy, nem vitte el a jégeső, nem vitte el a szárazság és 
nem vitte el semmilyen betegség, gomba, rovar.....Miért is vitte volna el (?)




Rostos baracklé

Hozzávalók

(a fán) érett barack :)

(Esetleg némi cukor vagy friss citromlé, esetleg fűszer, ízlésünknek megfelelően, 
a "befőzés" lényegén ezek nem változtatnak.)

- A barackokat alaposan megmostuk, folyóvíz alatt leöblítettük 
(a vizet felfogtunk és öntözésre felhasználtuk).
(Arra figyeljünk, hogy ne áztassuk el a gyümölcsöt, tehát ha mossuk, mossuk, és nem beáztatjuk..)
- Ennek a baracknak nem kell lehúzni a héját, tehát ezt nem tettük, de a "pöttyöket" kivágtuk, 
a végét szintén (csak azt ahol kapaszkodott az ágra), magját kivettük.
- A fazékban a botmixerrel alaposan összeturmixoltam, majd felforraltam és 
újra botmixerrel összeturmixoltam.
(Az első turmixolásnak köszönhetően gyorsabban felforrt a gyümölcs, 
a másodiknak köszönhetően még krémesebb lett.)
- A forró rostos gyümölcslét üvegekbe töltöttük, tökéletesen lezártuk és 
a száraz dunsztban hagytuk kihűlni.


 


A befőzés alapjairól, és a dunsztolásról


1) Tisztára mosott üvegek, kupakok.
Szó szerint,  tisztára mosott! nem több és nem kevesebb. 
Tisztára mosott, az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ragyog, nincs az üvegen semmi régi/maradék 
(papír sem), teljesen átlátszó, nem foltos/homályos. Ehhez nem kell más, csak áztatás, mosószeres,
 alapos ( mechanikus) elmosás, többszöri öblítés, forró folyóvíz alatt, vagy ecetes vízben öblítés és 
egy fazék forróba mártás, vagy kifőzés, majd fejjel lefelé borítva kiszárítás. 
Az egészet kitehetjük a Napra felhasználásig, egy vékony gézzel, vászonnal letakarva. 
 
 Célszerű olyan űrtartalmú üvegeket választani, aminek tartalma felbontás után, rövid időn belül elfogy, 
hisz ha nem tartalmaz tartósítószert, gyorsabban megromlik (felbontás után!)...
a friss gyümölcs is pár napig áll csak el... 
 
A kupakok nehezebb téma: 
- lehet, hogy jó a régi, de akkor nagyon oda kell figyelni, hogy a gyümölcslére ne kerüljön 
ecetes uborkás kupak, vagy, ami előbb még hagymás csalamádét zárt le.
- veszünk újat, ha kapunk :)
Mindkét esetben alapos elmosás után egy fazék vízben 10-15 percig rotyogtatom, 
majd egy tiszta konyharuhára borogatom és kiszárítom, vagy a Napra teszem.
 Eleve csak sérülésmentes/hibátlan kupakkal próbálkozzunk, 
mert a kupak fontos szerepet tölt be a tartósítószer mentes befőzésben.
A rostos baracklé egy részét most csatosüvegbe tettem, 
amennyiben a gumigyűrű tökéletesen zár, akkor tökéletesen megfelel. 

Nem mikrózom, nem sterilizálom.
Egy szó, mint száz: tiszta és kész!

2) Gyümölcs
- Amennyiben tehetjük kezeletlen nem permetezett gyümölcsöt főzzünk be, ha a sajátunk, 
akkor könnyebb dolgunk van, ha vesszük, akkor tudom, hogy ez szinte lehetetlen.
(Keressük az idősebbeket a piacon, akiknek nincs sok árujuk. Sok idős ember nem a "meggazdagodás" reményében termel, hanem a megélhetésért. Ők nem biztos, hogy tudnak áldozni permet szerekre, 
sőt lehet, hogy már nem is akarnak, hisz rájöttek, a vegyszer nem jó dolog és nincs is rá szükség.)
- Csak az egészséges gyümölcsöt tegyük el télire. Ez alatt azt értem, hogy a penészes, rothadásnak indult, nem egészséges, azt nem,  de az ami leesett és megütődött az nem rossz.
- Alaposan, többször cserélt vízben mossuk meg, vagy ha tehetjük folyóvíz alatt. 
(A folyó vizet is felfoghatjuk a mosás után, akinek kertje van az összegyűjtheti és felhasználhatja öntözéshez.)
- A nem lekvárba kívánkozó részeket, foltokat, pöttyöket vágjuk ki.
Gyümölcs(barack) milyensége alapján döntünk, hogy a héját lehúzzuk vagy maradhat.


3) Dunszt
- Száraz dunszt
Egy nagy kosarat kibélelek takarókkal, több rétegben, sőt mintha kockát képeznék, 
kispárnákkal körbe rakom.
Beleterítek egy régi abroszt és így sorakoztatom bele a kész forró üvegeket. 
Ráhajtogatom ami kimaradt és a tetejére is kerül párna.
Ebben a fészekben hagyom kihűlni.




Összefoglaló

- Nem húztam le a barack héját, mert ennek nem kell, de ez mindig "barack" kérdése, akkor kell eldönteni.
Ha tartunk attól, hogy "kemény" marad, akkor vagy húzzuk le, vagy végezzünk próbafőzést és 
győződjünk meg róla, mi történik.
- Nem tettem hozzá cukrot, meg mást sem, mert a gyümölcs "így" tökéletes ízvilágú volt, ahogy van.
- Nem szűrtem át, mert számunkra a rostok nagyon értékesek, kellenek a jó "emésztéshez".
- Nem tettem hozzá vizet, mert vizet majd fogyasztásnál tudunk, a vizet nem kell befőzni...
ha tettem volna hozzá, akkor sokkal több üvegre lett volna szükségem, több helyre ahol tárolni fogom, 
meg a vízzel csak rontottam volna a gyümölcs tökéletes belső egyensúlyán. 
Abban az esetben tettem volna hozzá vizet, ha olyan sűrű lett volna a gyümölcs, hogy nem tudom áttölteni :)
- Nem tettem bele tartósítószert, mert máskor, máshoz sem teszek.
Ami nem áll el tartósítószer nélkül, azt én nem teszem el...

Azt kérdezte a Fiam, amikor turmixoltuk, hogy "mi a különbség a natúr lekvár*, meg a natúr lé között?"
A következőt mondtam Neki: "Tulajdonképpen semmi, csak a forralás ideje." 
 A lekvárt besűrítettem a gyümölcsben lévő nedvesség elpárologtatásával,  a lét meg csak felforraljuk.

* (Kérésre tettem el teljesen natúr lekvárt is, tehát amibe nem tettem semmit (minimális cukrot sem), 
de azt jobban besűrítettem.)




A baracklé színe az idő múlásával sötétedhet, mint általában.
Felbontás után hűtve tároljuk.